Goblin útonállók [küldetés]

Kellemes napsütéses délelőtt fogad, ahogy a jártadban, keltedben egyszer csak a Nyugati Városkapunál találod magad.
Megfáradt arcok  támolyogak be a masszív és grandiózus boltív alatt, kifelé pedig frissen, vidáman, egymás közt beszélgetve indulnak útnak az újabb kalandvágyók.
Még egy szekér is épp akkor gördül ki a kapu alatt, hogy a távoli városkák fele vegye útját.
A kapu fölötti gyilokjárón íjászok támasztják a kőcsipkés falakat távolba révedő tekintetük egykedvűen vetül időnként a kapuhoz vezető útra.
Míg odalent alabárdos kapuőrök strázsálnak mindkét oldalon.


Az egyikük valamivel ékesebb vértet visel, egész lényéből is tiszteletet parancsoló határozottság sugárzik.
Feléd  lép és ezekkel a szavakkal szólít meg:
- Nagytiszteletű harcos, kérlek figyelmezd szavamat! Nagy szűkség lenne segítségedre, ha megtisztelsz figyelmeddel egy röpke percre!

Az idő jó, a felhők lágyan kúsznak az égen. A városban pedig szinte tapintható a feszültség a befelé érkezők közé, ám a kifelé indulókon ez még annyira nem látszik. Nem is gond. Én is kifele tartok. Egy jó kis kaland senkinek sem árt meg, kivétel, ha meghalunk, mert akkor igen is árt. De engem ez nem zavar, így nincsen gond. Ahogy haladnék, kifele megállít valaki. Megállok, és rápillantok. A feje fölé nézek, és mivel nem látok ott indikátort olybá tűnik egy NPC-vel találkoztam. Leszólít, és arra kér, hogy segítsek neki. Megvakarom a fejemet, miközben gondolkodok. Végül mivel úgysem terveztem semmit mára bólintok.
- Legyen. Kérlek, mond el, mit szeretnél neme Lovag. – veszem fel én is a kedveskedő mivoltomat.

Vándornak:



- Egy fontos küldetéssel bíználak meg! Magad is láthatod, - mutat a városkaput elhagyó szekér felé - hogy kereskedőink minden nap fontos szolgálatot téve a városnak, a környező farmokról szállítják be a terményt, s az ő szekereikről cserél gazdát minden más portéka is a közeli falvakban
Egy nagy lélegzetvételnyi szüntetet tart, megvárva, hogy a te is megtaláld tekinteteddel a szekeret
- De útonállok rabolják ki már napok óta az erdőségen áthaladókat, s mi semmit sem tehetünk értük, mert szolgálatunk ideköt minket, ezekhez a falakhoz.
- Arra kérnélek, kísérd el a következő szekeret - mutat egy másik kordély felé, ami még a kapu innenső oldalán áll az út szélén. Egy takaros leányzó rak éppen szénát a szekér elé fogott lovak elé.

Egy ablak ugrik fel egy pillanat múlva:

Küldetés: Goblin útonállók
#harc #szörnyek #szállítás

• Elfogad
  
• Elutasít
  

Egy mukk nélkül hallgatom végig az ipsét. nem akartam a szavába vágni, és nem is volt nagyon beleszólni valóm a dologba. Szóval úton állok mi? Bár még mindig első szinten járok, azért jó érzés, hogy ilyesmi küldetésbe máris belefuthatok. Elmosolyodok, és gondolkodás nélkül elfogadom. Majd miközben a szekerek felé haladok, még hátraszólok a lovagnak.
- Egye fene úgysincs jobb dolgom. – végül mikor odaérek, egy lány éppen a lovakat eteti. Ha észrevesz biccentek felé, de csak azután szólalok meg, ha odaértem teljesen.
- Üdv kisasszony. Kegyedé a szekér? – kérdezem tőle baráti hangon – Elvileg most én leszek a szekér védelmezője, annak a lovagocskának a kérésére. – bökök hátam mögött a küldi adó NPC felé – Nos szóval mikor indulunk?

Ahogy elhallnak a lépteid, és megállsz, a lány feléd kapja a fejét
Emosolyodik de egy szó nélkül visszafordul a lovak felé, az egyiket a sörényénél simogatni kezdi
- Há' kié vóna? - felel, még mindig a hátasát babusgatva
- Csak nem Olef küldött téged is? - kuncog és feléd fordul - a városőr kapitány?
- Biztos azt hiszi nem tudok vigyázni magamra! - néz át vádlón a vállad fölött
- Nem baj, legalább nem nekem kell elpáholnom azokat a bolondokat - mosolyog immáron
- Ugorj fel hátra - bök ponyvával letakart szekér hátsóra - rögtön indulunk, csak ne törj össze semmit, azt a másik ingyenélőt se, aki a ponyva alatt húzza a lóbőrt!
Azzal fel is kapaszkodik a bakra, kézbeveszi a gyeplőt és csőrdít egyet rajtuk
- Eprecske, Szedrecske, induljunk!

Elmosolyodok a lány kérdésén.
- A szomszéd Mariskáé há' mán' kérdezni sem szabad? - mosolyodok el - Nem a Hoffman Rózsa volt, aszondta kell egy kis power. - tréfálkozok tovább.
végül megcsóválom a fejem saját hülyeségem miatt, majd csípőre tett kézzel a kapu felé pillantok, majd elbambulok egy csöppet, így mikor a lány indulásra hajtja a lovait feleszmélve, hogy lemaradtam, gyors tempóban megindulok, hogy én is felugorjak a szekérre. Persze nem a lány mellé, hisz lehet a lendülettől lesodornám, hanem hátra de, hogy ne okozzak galibát, csak a szekér oldalára támasztom a lábamat, miközben kézzel a szélének a tetejét fogom, majd végül finoman belépek. Remélhetőleg nem török össze semmit, magamat is beleértve.

- Oh, szóval most Rózsa néven fut a mi kapitányunk! - kacsint rád cinkosan, majd sokat sejtetőten rázza a fejét a kapitányra nézve
A lovak csak lassan lendítik mozgásba a szekeret, így még ha most el is méláztál kicsit, könnyűszerrel fel tudsz kapaszkodni a kordélyra.
Lassan átgördültök a városkapu íve alatt, hogy aztán nemsokára az alig pár száz méterre kezdődő, nagy nyugati erdő, első fáinak összekapaszkodó lombkoronáinak árnya üdvözöljön titeket.

Ahogy így baktatnak a lovak, a laposan elterített ponyva alól méltatlankodó hortyogások, szuszogások szűrődnek ki, s a ponyva egyszer csak el kezd feltekeredni valami nagy darab teremtményen, aki eddig a szekér oldalában feküdt.

- Helyezkedj el kényemenesen! - szól hátra a lány - hamarosan beérünk az erdőbe és akkor nem fog majd a nap ilyen élesen a szemünkbe sütni!

Ahogy a ponyva kicsit leszaladt az árúról néhány széles, fedetlen ládákba állított agyagkorsót fed fel.
Első látásra valamiféle vörös anyaggal van lezárva mindegyik szája, s a korsók közé pedig gondosan szalma van betömködve.

Most mondjátok meg, hogy nem vagyok egy istenigazán nagy mázlista. Ahogy a szekér indul, még épp időben sikerül felpattannom rá, mielőtt itt hagyna a fenébe, és loholnom kéne. Eh nem, ez profizmus. hehe... Bár a kocsi nem éppen egy Bugatti, azért csak sikerült elhagynia a városkaput, és hamarosan már a zöld környezet vesz körbe minket. Nagyon komálom eddig ezt a játékot. Lehet, hogy fogok vagyunk, de az első reakciók a fontosak... és én eddig nagyon beleéltem magamat a játékba. A horkolással mit sem foglalkozva a lányhoz fordulok, ahogy hozzám szól, de legyintek rá csak egyet. jó ez nekem így. Ráadásul, ha támadás ér, akkor nem akarok a ponyva alól kikászálódni. Végül egy nagyobb széllökés feldobja a ponyvát,és elém tárul a szállítmány. Bár nem néztem utána, úgy vélem ezek Amfórák.
- Mond csak bort szállítasz? - kérdezem a lánytól, miközben megpróbálkozok a ponyva ismételt rögzítéséhez.

- Azt hiszem... - fordul hátra a leányzó - ... talán, de az is lehet, hogy valami erősebbet, vagy talán csak kátrányát... - forgatja a szemeit  mintha maga se tudna róla, mi is van a korsókban
- Miért, talán nagy hódolója vagy a boroknak, kedves... ? - halkul el ahogy egy hosszú pillanatra a szemedben néz
- Mit is mondtál, hogy is hívnak? - tekint előre gyorsan, s igazít is a gyeplővel a szekér irányán, mielőtt letérnétek az útról
Rendszereteted és segítőkészséged példaértékű, a ponyva azonban makacs jószág: nem enged, sőt visszarángat, morog és mocorog
S közben rátok borul az erdő árnya, ágai közt játszadozó hűs szellő ad enyhet az eddigi nagy melegben felhevült testnek

- Visszamenjé' - szólok rá mérgesen a ponyvára, mert kezd a végén kiborítani. Ha továbbra sem sikerül ismételten rögzítenem, inkább hagyom a fenébe, és leguggolva a szekér falának dőlve a lányra nézek - Nem vetem meg a bort, de nem vagyok alkoholista. Csak az a fránya kíváncsiság. Te meg az utad nézd, mielőtt még elgázolunk valamit, vagy valakit - dugom ki rá játékosan a nyelvem - Hm... Afene jó, hogy mondod, a kapitánybarátunknak mutatkoztam csak be. Üdv. A nevem Nico Walker. Szóval hívj csak nyugodtan Miss... - kezemmel a lány felé intek, amit bár nagy valószínűséggel nem vesz észre, de lehetőleg leesik neki, hogy a nevét szeretném megtudni.
Elég jól el tudok vele beszélni, annak ellenére, hogy ő csak egy sima program. Heh. Azt hiszem egész jól elleszünk mi itt kettesben... vagyis hármasban. Tekintve, hogy álomszuszék barátunk még húzza a lóbőrt.

A lány csak mosolyog, ahogy hátra-hátra kapja a fejét egy-egy szavadnál
Csak akkor szólal meg újra, mikor a bemutatkozásra kerül a sor:

- Nico Walker? - pislog rád zavartan - Az én nevem Lily, örülök a találkozásnak!

Eközben bárhogy is igyekszel, a ponyva alatt a talpától a feje búbjáig betakaródzott alak csakhamar visszarántja egy mozdulattal az egészet.

Szedrecske és Eprecske közben egészen belejött a szekér-húzásba, s ha száguldásnak még nem is lehet nevezni, már nagyon szép tempóban robogtok egy mélyebbre az erdőben kacskarigózó úton. Míg nem egy nagyobbacska kavics meg nem dobja kicsit a szekeret, bár éppen csak megrázkódik a faszerkezet, s a dobozokba állított korsók is beérik egy kis imbolygással, az egész éppen elég, ahhoz, hogy a ponyva alól előbukkanjon egy aranysárga hajú kobak



Meg kezek is előbukkanak, hogy az ágak közül be-bevágó napsugarak elől megóvják az álmos szempárt
- Megtámadtak? - motyogja álmatag hangon

- Szóval Lilly. hmm.. - igen hümmögök egy sort - Elég szép neved van. Illik hozzád.
Lilly elég aranyos lányka, volt még ha egy kicsit szemtelen is. Bár mondjuk ez esetben én egy büdös szót nem szólhatnék. Hehe. Bár úgy gondolom az utazás hamar el fog menni egy ilyen jó társaságban. A ponyvával, már egyáltalán nem foglalkoztam, inkább visszaültem a helyemre, miközben egy bukkanó után az eddig szunyókáló srác is felriad. Kérdésére csak a szememet forgatom.
- Hogy megtámadtak? Áh ugyan. Bár volt egy kis légitámadás, mert átvágtunk egy aláaknázott terepen, de amúgy nem most nincs támadás.
Végül elcsöndesülök, és az útra nézek magunk elé. Ha támadás fog érni minket úgy érzem nemsokára bekövetkezik a dolog, hisz elég mélyen bent járunk már az erdőben, vagyis ez már szörnnyel fertőzött terület elvben. De kitudja,

- Köszönöm a bókot, Nico Walker - somolyog a lány, szóra nyílnak az ajkai, de aztán aprót ráz a fején és inkább csendesen előre fordul




- Akkor jó... - szól az egykedvű válasz a szőke fiútól - akkor alhatok is tovább, gondolom... - fordul oldalvást ismét, s már húzná a fejére a ponyvát, amikor láthatóan eszébe jut valami
- Szóval Nico Walker? - fordul ismét feléd - Mármint ezt találtad ki a karakterednek névnek? Csak mert nekem olyan fura, hogy két tagú... szóval... amúgy... - űl fel, a hátúl megtámaszkodva, a szekér oldalán megkapaszkodva
- Az én nevem Danee - nyújtja a kezét - mármint a karakternevem, de szólíts csak simán így!
S ahogy felül a ponyva lecsúszik róla, láthatóvá téve törzset, karokat takaró réz színű vértet

Úgy látom jól esett a lánynak a kedvességem, vagy legalábbis úgy tett, mintha. Mivel háttal volt nekem nem láthattam az arcát, így nem tudom miért rázta meg a fejét. Vajon zavarba jött, és így próbálta összeszedni magát. Eközben viszont a srác már nagyjából magához tért, ám ahogy megtudta a dolgokat, már feküdt is vissza. Már kezdtem forgatni a szememet, ám mikor feltámaszkodott a kérdésére csak elmosolyodok. Az ég felé nézek, és először nem válaszolok, csak hagyom had mondja a magáét. Majd végül csak azért is elmondom amin eddig filóztam.
- Kimondta, hogy ez a játékos nevem? - kérdeztem tőle az egyszerű kérdést - Ez a valódi nevem. A Játékosi nevemet, meg jobb ha nem tudod meg. - kacsintok rá, de mielőtt rákérdezne megszólalok - A valódi név ebben a világban egy olyan dolog, amit nem tudsz bizonyítani, ám egy játékosi név könnyen leellenőrizhető. Optimistán állok a dolgokhoz, így a jövőben talán a Játékos nevem fogja bejárni a szinteket tiszteletet övezve. Így ha elárulnám most, lehet, hogy meg kell hogy ölljelek... -majd felkacagok - Na jól összezavartalak mi? Csak hülyülök. A játékosi nevem az, hogy Vándor. Az a célom, hogy Aincrad leggyorsabbja legyek.

Míg Lily jól elfoglalja magát a bakon a lovacskái terelgetésével, meg az út bámulásával, addig szőke srác, aki Daneeként mutatkozott még mindig rendületlenül tartja a karját.



De ahogy kijelented, hogy ez a valódi neved és a karakteredét nem vagy hajlandó elárulni neki.
Furcsállva néz rád, egész konkrétan az arcán heveny fásultság jelei mutatkoznak, s ahogy kifejted, hogy miért is jó ez így neked, csak azt éred le, hogy a jobb szemöldöke is a homloka közepére tornássza fel magát
- Aha, akkor inkább ne áruld... - mondja fásultan, mielőtt még elnevethetnéd magad
- Nagyon... - válaszolja nem túl nagy beleéléssel
- Hát akkor üdv néked Vándor, Aincrad leggyorsabbja! - hajol meg neked fél kezét a mellkasára húzva. Na meg persze ülve teszi mindezt, ami annyira nem túl kényelmes dolog

Sajnos a bemutatkozó kört recsegés-ropogás zavarja meg, majd megbolydul az erdő, madár rajok röppenek az ég felé a fák ágairól.
Egy hatalmas, vaskos törzsű fa dől keresztben az útra hatalmas robajjal
- Hóóóóó! Hóóóó! - kiáltja a lány s maga felé rántja a lovak gyeplőjét

Kisvártatva egy alacsony kis lény kocog ki az erdőből a ki dőlt ha mögé, s sietve feltornázza magát a pórul járt fára



- Eeeeelnéézésüket kééérem a hööölgyeknek! - tárja szét a kezeit, akár egy házi gazda, aki a vendégeit üdvözli
- Attól tartok egy időre kéééénytelenek lesznek itt megállni,  mert ez a fráááánya tuskó - mutat a fára a lábai alatt - PONT ide akart lefeküdni egy kicsikééét
- De akkor már ... - ugrik is le s elindul komótosan felétek

- Bocs-bocs. - mondom, majd gyorsan kezet rázok vele, majd legyintek - Maradjunk a Niconál. Egyelőre nincs semmi titkolni valóm, és még messze járok az álmomtól. Szóval.... - mondom majd megvonom a vállam.
Ahogy haladunk egyszer csak egy fa indult újtára, és dőlt ki elénk. Húha. Az biza, hogy én ezt el nem kotrom az útból. De azonban úgy tűnik, én most mással fogok majd elleni, nem a fácskával. Egy Kobold lép elő, és nekiáll magyarázni. Erre csak elmosolyodni, tudtam, és amint közeledni próbál, a kezemmel a kocsi oldalán meg támaszkodva átvetem magam a palánkon, és a földre ugrok. Miután felegyenesedek szét karom a karomat, és összecsapva megdörzsölöm, mintha nekiveselkednék valaminek.
- No akkor Kobold Uraság. Miért nem segít arrébb tolni a fát, hogy kevésbé forgalmas helyen alukáljon? - mondom mosolyogva, miközben jobb kezem a kardom markolatára helyezem - de előbb... - majd mielőtt magyarázkodnék egy nagyobb követ kezdek keresgélni, majd ha találok arrafelé dobom a bokrok irányába, amerről a Kobold jött, hátha fejbe találok egy társát, vagy legalább megrémisztem őket. Nem nehéz rájönni, hogy ez egy rajtaütés, és gondolom nem egyedül fog nekünk esni, persze azért ha fegyvert ránt, már szökkenek is, hogy a két szép szeme közé szúrjam a kardomat.

// a dobás csak akkor érvényesül, ha a Kobold támadó jeleggel indul felénk első én TÉ-mre, 2. enemy VÉ-re //

The member 'Vándor' has done the following action : Kocka dobás

'Százalék (K100)' : 15, 96

- Oké, Nico! - erőltet magára egy valamivel barátságosabb képet Danee, talán már mosolynak is lehetne nevezni egy kis túlzással. De mindenesetre a kézrázás nem marad el

Ahogy megálltok Danee is átfordul térdre, megkapaszkodva a bak háttámláján, csavarodik vele az egész ponyva úgy, ahogy van. Ő is, Lily is a hívatlan alakra majd rád nézve követik a kis beszélgetést



A lény nem ránt fegyvert, nem is igen látszik rajta semmi ilyesmi, csak a gúnyája fölött lazán hordott túlméretes ékszerek sokasága
- Kobold??! - akad ki a lény úgy hogy még az elfuserált arcából is majd kiguvadnak a szemei egy pillanatra, éppen csak meg nem fullad akkorára fújja amúgy sem kis fejét
- Kit nevezel te koboldnak? Te... ! Úgy nézek én ki mint valami sárkánygyík fattyú? He? - s közben hadonászik a levegőbe nagy sértődötten
- Goblin, vagyok, a leghatalmasabb fajunk e föld kerekén, azok közül is a legkiválóbbak közül én, Fényes! Ezt mindenki megmondhassa! - adja elő magát, s lassú lépteivel máris a bak mellett találjátok, zöld négy ujjban végződő karmos mancsát úgy kínálja fel Lilynek, akár egy szállodai londiner
- Engedje meg kishölgy, hogy lesegíthessem! - vigyorog, s zörögnek rajta az ékszerek
- A fát? - kapja feléd a fejét, ahogy megzavarod Lily felé tett a gesztusát - Úgy nézek én ki mint aki efféle dologra született? - pöffeszkedik sértetten
- Nem akar uraságod itt alukálni? - szűkül össze hamiskásan a szeme s még a hangja is bizalmaskodóan halkra vált
- Talán a fiúk tudnak segíteni ebben - bazsalyog a hatalmas apró fogakkal teli szájával
- Héj, fiúk! - kiáltja el magát - Gyertek elő! Ezek a derék utazók a segítségünket kérik!

~ Hah! Tudtam én! - mondom magamban.
Tudtam, hogy nincsenek egyedül, így viszont le is tehetek a kő keresésről, hisz lényegében teljesen fölöslegessé váltak a dolgok. Mielőtt a Koboldok... vagyis párdon Goblinok előjöjjének, gyors odaszólok Daneenak lehetőleg olyan halkan, hogy csak ő hallja meg.
- Te figyelj a rakományra. Ha egyikük megpróbál valamit ellopkodni húzd kardélre. - majd hangosabban szólok fel ismét - Ó igen legkiválóbb, és legszerényebb mi? - mondom kis mosollyal, majd megvonom a vállam - kimondta, hogy egyedül húzd arrébb? Ahogy hallom vagytok egy páran, legalábbis 2-nél többen tuti, szóval csak arrébb tudjuk tolni, ha gondoljátok. Hisz csak nem ti döntöttétek ki a fát, csak hogy feltartsatok minket nemigaz? Így biztos ti is azt szeretnétek, hogy efféle vádaskodást elkerülve probléma mentesen oldjuk meg a dolgokat.
Miközben beszélek arcomon ártatlan mosoly leng, de markolaton még továbbra is ott pihen a fejem, hogy ugrásra készen kiránthassam bármikor.

Lilynek valamiért nem akaródzik most lesegítődni önszántából a szekéről, vonakodása jeleként még félre is csúszik a bakon, Fényestől a lehető legtávolabbra, amit a goblin talán félreértelmezhetett, mert hetykén felpattan a lány mellé
- Ó, igazán köszönöm, hogy helyet szorított maga mellett kisasszony! - örömködik a zöld bőrű

Közben a "fiúk" is előjönnek a fák sűrűjéből:



- Miiiiindenképppen, mindenképpen arrébb fogjuk tudni tenni! - szemléli meg a kocsi hátuljában fedetlenül maradt árút, rád, meg Daneera különösebben ügyet sem vetve - Nyugalom! Nem igaz Öreg? Mondjá' má' valamit Dagikám! Cimborám!
- Há', ha főnök asszongya', akkor az úgy is van! - válaszol harsányan a köpcösebb
- Ja - éri be röviden a másik

Danee csak csendesen bólint, hogy értette, mit szeretnél, de egyelőre nem tesz semmit, csak vizslatni kezdi a két új goblint.
- Áj, itt félreértés történik, kedves urám', hát nézze csak meg! - mutat a két társára, akik kicsit meglóbálják a fejszéiket
- Eccerű' favágók lennénk, arról igazán nem tehetünk, hogy azok a fránya fák időnként rossz irányba dőlnek, nem igaz, Öreg?
- Úgy van főnök, a fák már csak ilyen népség, nem lehet velük szót érteni! - nyugtázza a gizda goblin
- Tessék, az Öreg is megmondhassa! Nem akarunk mi semmi rosszat maguknak, mi csak a javukat akarjuk, remélem azért magukkal könnyebb szót értetni, mint azokkal a nyüves fákkal!

- Aztán mi jót szállítotok? - kérdi Fényes előbb rád, majd Lilyre sandítva, mintha nem tudná eldönteni ki is lehet a tulaj
- Mert hát nagyon szívesen átvennénk az árút, teccik tudni, kereskedéssel is szoktam foglalkozni, ha úgy hozza!

Lillyre nézek, majd a mellé ugró Koboldra. Nem érdekel, hogy Golbint mondott, ő nekem akkor is Kobold. Nagy sokára végül azonban a kis törpilla barátai is megérkeznek. Hogy őszinte legyek egyikük rondább, mint a másik. Ha választani kell melyiket tűrném meg előbb, lehet tényleg az ékszerest választanám. Bár mondjuk ő nagyon felhordja az orrát. A Koboldok szóváltására csak a szememet forgatom. Öregem ennyire bosszantó azért még én sem vagyok. Vagy lehet mégis?
- Ó Peched van öreg, én is elég makacs vagyok. - tréfálkozok feléjük, majd a rakomány felé nézek, és a miközben megpróbálom megigazítani mostmár sokadjára a takarást még odaszólok, miután a rakományról kérdezősködnek - Kitudja... Ezt meg, azt. Jut eszembe Lilly drága. - fordulok a lányhoz - No mi legyen Tudsz kerülőt, vagy muszáj itt átvágnunk. És mi legyen az új barátainkkal? - teszem hozzá még kicsit halkabban.

- Makacs? No lám, és mihez vagy olyan makacs? - néz fel rád érdeklődve Fényes, a goblin.
Eközben a társai már megindultak a szekér felé, két oldalról, alig 4-5 méter választja el már csak őket tőle.
Danee látva, hogy nagyon igyekeznéd visszatakarni a ponyvát, amibe félig-meddig bele van csavarodva, nagy üggyel-bajjal levakarja magáról, s feláll a szekér hátuljában, vértben, pajzzsal a kézben, karddal a tokban. Szabad kezét a tokban pihenő kard markolatgombjára helyezve fordul körbe, végigmérve a három goblint, végül ő is Lilyre pillant:
- Igen, mi legyen? - kérdi a  lánytól, majd rád is vet egy pillantást, hátha valamiben döntésre jutottál idő közben. A ponyvát sikerül visszaterítened a rakományra.
- Nem sajnos, nem tudom, hogy van-e másik út, én mindig csak ezt használtam eddig - sajnálkozik a lány, a magát Fényesnek nevező goblinra fél szemmel oda-oda pillantva, de mégis jóval elhajolva irányából
- Muszáj lesz... - teszi hozzá bizonytalanul
- De az árum nem eladó. Legalábbis nem goblin útonállóknak! - feleli Fényesnek indulatosan

- Csak akkor teszem azt amit mondanak, ha az kedvemre való. - magyarázom a goblin kérdésére - Kérdezd meg anyámat hányszor segítettem neki munkánál. Ejj... ritka bárány volt a szobámban a takarítás. - nevetek fel, de azért hozzáteszem - Jó ha muszáj volt, akkor összeszedtem magam.
Nemsokára viszont, már abbahagytam a tárgyalást, és megpróbálom leszorítani végre azt a nyamvadt takarást, és nagy nehezen, de úgy tűnik Danee is rávette magát, hogy ne engem hátráltasson, hanem kiszálljon a ponyva alól. Végül nagy valószínűséggel most már le tudom rögzíteni a ponyvát, és Lilly mellé állva végül megkérdezem a tevékenységet. Bár elején tanácstalannak tűnt, végül eldöntöte, hogy itt kell átvágnunk. Ám a vádaskodására csak a fejét csóválom, miközben ismét megkerülöm a szekeret, hogy a Fényesnek nevezetű Kobold oldalára érjek, majd szólok.
- Kicsit durva volt ez Lilly, de nembaj. Megértem a félelmeidet, ebben a esélyes időben. No de Goblin uraság. Akkor itt az ideje segíteni a fával, hogy bebizonyítsa a kisasszonynak, hogy maguk nem útonállók Ezután Lilly drága biztos elnézést kér tőletek.
Mosolygok rá, persze ha bármilyen támadó szándékkal Lilly felé kap, az egyik aranygyűrűnél fogva egyszerűen megragadom, és a legközelebbi fa felé próbálom hajítani, ami a méretkülönbségeket figyelembe véve elvileg nem lenne túl nehéz feladat. Végül a fa felé intek.
- A fa arra van. Nos jöttök?

- Bárány? Az is van? - néz értetlenül Fényes és a tekintetével próbálja fellelni azt, a rakomány között
Danee meg közben leszáll a szekérről, amint úgy tűnik neki, hogy útban van a rakomány visszatakargatás művelete közben. Lepattan a szekérről és lazán nekidől az oldalának:
- Akkor most mi lesz? - kérdi felétek fordulva
- Még hogy elnézését? - kerekednek ki Lily szemei, s az arcán elönti a méreg
- Éééén? Ettttől? - ordít és egy hatalmasat belerúg Fényesbe, akiből kiszalad szinte minden levegő, ahogy Lily cipője becsapódik a hasába.

És persze lezuhan a szekérről. Mellékesen. A hátára. A lábaid elé.
Fényes nem igazán válaszol, szuszogva kínlódik és gömbölyödik össze amint az oldalára tud fordulni, a másik kettő sem mozdul.

bocsi, rossz posztot töröltem, ha esetleg neked le van még mentve valahol, akkor quote-al beteszem ebbe a posztba, mellesleg csak dobni szerettem volna neked Fényes ellen:

The member 'PoH' has done the following action : Kocka dobás

'Százalék (K100)' : 76, 13

Danee bólint és fegyvert ránt, de másik két goblin ettől cseppet sem riad meg.
Sőt.
Ravaszkásan összemosolyogva forgatják meg a fejszéiket
Az öreg két zöld ujját a szájába véve füttyent egy hangosat, mire
Lily összerezzen és félve körül néz, majd a kocsibakhoz hajol le, s a fedelet felhajtva egy pajzs és egy  buzogány kerül elő.
Dagi röhögve megrohanja Daneet (1-2 kocka) (14), míg az Öreg látszólagos korát meghazudtoló módon sprintel a főnöke felé

Fényes abbahagyja a kínlódást. Ahogy felnéz rád, szája szél a füléig fut.
- Csak vicceltem! - jelenti ki, s úgy hengeredik odébb a szúrásod elől, mint akinek semmi baja, göncei alól pedig elővillant egy kést

Sorrend (bár nagyjából egyszerre történnek a dolgok 1-es Gyorsaságok miatt, kiv. Lilyt és az Öreget, ők még nincsenek közelharci távban):

Vándor
Danee
Fényes
Dagi

The member 'PoH' has done the following action : Kocka dobás

'Százalék (K100)' : 29, 25

Úgy tűnik ez a fényes azt hiszi nagyon átvert de nagyon rossz lóra tett.
- Bocs Haver engem nem tudsz átverni, pechedre tisztában vagyok a játékszabályokkal. De nézd mi van nekem. Egy szék kis kardom. Nyisd ki szépen a szád, és mond, hogy Á!
Bár elég magabiztosnak tűntem, kicsit pechesnek éreztem magam, hogy nem bírtam eltalálni, még ha sejtettem is, hogy színlel. Mindenesetre Lilly is felkapott egy kis felszerelést, amin kicsit meglepődtem, mert nem tűnt túl harciasnak. Miközben kardom hegyét Fényes felé irányítom hátraszólok Lillynek.
- Tartsad fel a kövér Koboldot Lilly, rúgd ki a lábát, talán a súlya lehúzza. Danee tied az öreg, ha még elcsíped, aztán segíts Lillynek. Enyém a FÉnyes, úgyis emgkedveltük már egymást nem igaz?
Szándékosan ingereltem, mert egy dühös ellenfél általában meggondolatlan, bár nem tudom NPC moboknál ez hogy megy. Végül előre szökkenek, és süvítő pengémmel megpróbálom lefejezni fényest, vagy legalábbis egy szép pixelcsíkot húzni a mellkasára.

// támadom Fényest //

The member 'Vándor' has done the following action : Kocka dobás

'Százalék (K100)' : 97, 7

Akkorát nyekken a szekér, hogy anélkül is tudod, hogy látnád a szekér túloldalán folyó eseményt:
A nagy darab goblin szinte a szekérnek szegezi Daneet a fejszéjével.
Recsegve, csengve feszülnek egymásnak a fejsze és pajzs
- Az most nem megy - présel ki magából egy rövid kiáltás Danee (visszatámad 1.-2.kocka)

Fényes önelégült mosollyal a képén térdel fel fél lábbal fektéből, s támadásod könnyedén csúsztatja félre kése pengéjén.
Az Öreg szinte röpülve teszi meg a köztetek lévő távot, s csak Lily lélekjelenlétén múlik, hogy sikerre visz a rohamot vagy sem, ugyanis a lány a Dagi felé kapja a fejét a szavaid hallatán, de látva, hogy azok ketten már egymásba gabalyodtak, te meg hamarosan túl erő ellen kell harcolj, inkább elrugaszkodik a szekérről, hogy az Öregre zuhanva földre vigye (3.-4. kocka)
Sikertelensége esetén az Öreg villanó fejszéjével kell számolnod (5.-6. kocka),
de Fényes késszúrására a lábmagasságba biztosan (7.-8. kocka)
Dagi tovább puhítja ellenfelét (9.-10. kocka)

Ennek eredményeként az Öreg támadása meghiúsul, Lily egy ugrással maga alá temeti, bár az Öregnek még így is maradt elég ideje hárítva lecsökkenteni a sebesülést (1)
Fényes kése nem találja lábad, Danee és ellenfele pedig csak a levegőt hasítják egymás helyett, ahogy elszakadnak a szekér oldalától

The member 'PoH' has done the following action : Kocka dobás

#1 'Százalék (K100)' : 94, 50

--------------------------------

#2 'Százalék (K100)' : 5, 5

--------------------------------

#3 'Százalék (K100)' : 26, 7

--------------------------------

#4 'Százalék (K100)' : 68, 68

--------------------------------

#5 'Százalék (K100)' : 67, 8

- Jó van Fényes komám, ez szép volt, de most szépen maradjál veszteg, hogy eltalálhassalak végre. - poénkodok a saját szerencsétlenkedésemen.
Sajnos nem sikerült ismételten eltalálni ezt a fránya dögöt, és ahogy nézem a többieknek is akadtak problémái. Szerencsénkre az állás 3v3 volt, így levihettük a harcokat 1v1-re. Bár elvileg a drágalátos vezetőnk nem játékos, hanem NJK, vagyis aggódok érte egy kicsit. Bár elvileg az NPC-k respawnolnak, attól még nem lehet poén meghalni. Nos legalább én sem sérültem még. Viszont a Fényes is hasonlóan állt, így nem maradt más választásom, mint tényleg ismét belevetni a támadásba. Pengém élesen előtörve, fentről lefelé próbálja felhasítani a gnóm testét.

The member 'Vándor' has done the following action : Kocka dobás

'Százalék (K100)' : 45, 26